A pátyi Kalifa

Mese is jár a fügéhez Sarhan Omarnál (Népszabadság, 2003 május 17.)

Idestova húsz esztendeje, hogy a húszéves Sarhan Omar elindult Názáretből Budapestre, hogy a magyar állam ösztöndíjával építészmérnöki diplomát szerezzen a Műegyetemen. Ma ő a keleti csemegék (füge, pisztácia, datolya, mazsola, földimogyoró, datolya stb.) talán legjelentősebb importőre, forgalmazója, Kalifa védjegyű termékei bárhol a világon megállnák a helyüket.

A kalifa a próféta utóda, mohamedán uralkodó. Ez esetben a kalifa védjegy, ami felidézi a mesés, ezeregyéjszakás keleti világot is. A Kalifa-termékek csomagolását szuperprofi reklámstúdió tervezte, bárki meggyőződhet róla az üzletekben. De Omar nemcsak mogyoróval, datolyával, aszalt gyümölcsökkel stb. kereskedik, tudatosan vállalt kultúrmissziót is teljesít. A termékekhez mediterrán kultúrkörből való mesét (meg receptet) is ad. Innen tudhatjuk meg például, hogy a fügének fontos szerepe volt az ókori olimpiai versenyekre készülő sportolók étrendjében. A kifogástalan minőség mellett ilyen apróságoknak is szerepe lehet abban, hogy évente 20-30 százalékkal nő a Pátyon két éve felépített takaros új üzem forgalma, és tavaly elérte a kétmilliárd forintot.
A nagymama
Maga a Gilan Kft. és termékei napestig dicsérhetők, de a főnök és tulajdonos ügyvezető igazgató, Sarhan Omar nem az újságírók álma. Magyarul ugyan kifogástalanul beszél, csak igen szűkszavúan. Először értetlenkedik, hogy az ő kis cégéről akarunk írni és nem egy multinacionális óriásról, aztán tőmondatokban válaszol a legnyakatekertebb kérdésre is. Egyedül a nagymamát említi kérdezés nélkül - ám némi reklám kíséretében: - Száztíz éves, egészséges palesztin asszony, aki mindig dolgozott, és hosszú életét többek között a datolyának, a fügének, a mogyorónak, ezeknek a nagyon egészséges terményeknek is köszönheti. - Szellemileg friss? - Teljesen. Napközben eljár az idősek klubjába, este rádiózik, és naponta elszív két doboz cigarettát - mondja Omar, majd elmosolyodva gyorsan hozzáteszi: - Ezt nem kell megírni. Izrael állam 1948-as megalakulása után egymillió palesztin menekült Szíriába, köztük Omar famíliája is. Az édesapja 14 éves volt ekkor, és hat-nyolcszáz kilométert gyalogolva visszatért megnézni, mi a helyzet otthon. Ám közben lezárult a határ, és Názáretben maradt a kamasz gyerek, egyedül. De feltalálta magát. Sokféle munkát végzett, végül egy magyar származású izraeli építőipari vállalkozó cégének volt a második embere. Nagy családja, kilenc gyermeke volt, amikor 57 éves korában meghalt. Hetedik gyermeke, Omar egy ismerőstől azt hallotta Magyarországról, hogy ez a legélhetőbb szocialista ország, ezért jött ide tanulni, és édesapja foglalkozása miatt választotta az építészkart.
Magánközügyek
Utolsó éves egyetemistaként tető alá hozott néhány üzletet a magyar külkereskedelmi cégeknek például Iránban, a közvetítési díj fejében. Megtetszett neki ez a munka, ezért a mérnöki diploma megszerzése után, nappali tagozaton elvégezte a Külkereskedelmi Főiskola marketing, kommunikáció szakát is. Közben egyre több üzletet kötött: gyakorolta, amit tanult. Azt mondja, 1991-1995 között vívódott, mit is csináljon, mivel kecsegtetik a magyar változások, és az otthoni kicsi piacon mire lenne lehetősége. - Mennyire befolyásolta a döntését, hogy megismerkedett leendő magyar feleségével? - Egy arabnak a család magánügy - feleli Omar zavartan. Nézünk egymásra, amíg az asszony, Soós Gyöngyi meg nem töri a csendet: - Emiatt maradtunk Magyarországon. Kiderül, hogy Gyöngyi az alapítástól kezdve gazdasági vezetője a cégnek. És nem marad szégyenben akkor sem, ha hazalátogatnak férje édesanyjához, testvéreihez, mert beszél arabul, és meg akar tanulni írni és olvasni is. - Omar, milyen státusban él Magyarországon? - Palesztin nemzetiségű izraeli állampolgár vagyok, kettős állampolgárságért folyamodtam. - Hite? - Mozlim vagyok, de ateistának is lehetne mondani. Ám ha jól megy az üzlet, valamiben muszáj hinni - feleli titokzatosan. - Mi volt a kellemetlen élménye Magyarországon? - Az előítélet. A nyolcvanas években talán még erősebb is volt, mint mostanában, vagy lehet, hogy egyetemistaként többfelé forogtam. Engem nem inzultáltak, de az akkor itt dolgozó kubaiakat annál inkább. Talán meglepő, amit mondok, de Izraelben a zsidók és az arabok között nem él annyi előítélet, mint itt a nem magyarokkal, általában másokkal szemben. - És a kellemes élmény? - Az a rendszerváltozáshoz kötődik. Tetszett az 1989-1991-es évek lendülete, tudni lehetett, hogy jó dolgok fognak történni, számos új lehetőség nyílik. A változás sok turistát csábított, otthonról is többen jöttek.
Nem kell félni!
Amikor az olyan nagy cégek is kezdtek tönkremenni, mint a Délker, Omar megalapította a Gilan Kft.-t, és 1996-ban a volt pátyi termelőszövetkezet egyik épületében munkához láttak. - A siker titka? - A kitartás. - Hajtóereje? - Apukám példája, aki a semmiből indulva fel tudott nevelni kilenc gyermeket. - Egy pillanatra megállok a jegyzetelésben, és meglepetésemre Omar folytatja: - Azért az elmúlt hét évben voltak mélypontok is. Ilyenkor kivonultam, elmentem pihenni. - Például Görögországba - teszi hozzá a felesége. - Az első tárgyalás Szalonikiben volt, a második Athénban, végül Krétán, ahol pihentünk is. Az üzemben Földes Tibor termelési vezető visz körbe. Indulás előtt fehér köpenyt kell venni, a szekrény mellett az irodai dolgozók levéltartóin csupa keresztnév, mint az arab világban, ahol az a furcsa, ha a vezetéknevet használják megszólításra. A 26 éves technikust végzés után sehol nem vették fel, mert kezdő volt, hiányzott a gyakorlata. Omar megkérdezte, akar-e dolgozni, és ahogy bizonyított, úgy haladt előre, két év alatt ő lett a termelés irányítója. Amikor a főnöknek megemlítem, hogy a fiatalember dicsérte, azt mondja: jó érzés, ha valaki bizonyítani akar, majd hozzáteszi, amit magyar üzemben még sosem hallottam: ennek az ifjúnak nincs édesanyja, félárván nevelkedett. A szüretektől függően évente három ciklusban dolgozik az üzem. Nyáron elég egy műszak, ötven ember, a karácsonyig tartó őszi szezonban viszont kétszer enynyien is vannak. És lesznek többen is, mert Omar bővíteni akarja az üzemet, új termékekkel akarja meglepni a vevőket, akik már felfigyeltek a Kalifára. - Az export még nem igazán számottevő, és csak a környező országokba jutunk el. Az európai piac nagy kihívás. A holland gyarmati kapcsolatokkal nehéz felvenni a versenyt, de már nem félünk ettől a konkurenciától sem - mondja optimistán a jövőre negyvenéves Omar, akit Magyarországon már csak ismeretlenek szólítanak Sarhan úrnak.

Szerző: Pünkösti Árpád